2015. szeptember 16., szerda

Sétáinkat...


Sétáinkat még tagadással fűszerezem
de minden ízét ismerem és élvezem
mert az, amit ma is a végsőkig tagadok
az én vagyok, s így legalább megmaradok.

Az őszi város, az őszi part visszafogad
tiszta színei közé, mint a hangodat
a lágyuló esti formákba bújt zörejek
és a titkosnak vélt ismert rejtekhelyek.

Bújjunk most el mindenki szeme elől kicsit
a fák közé, hol az esti nap átkacsint
felejtsük végre el, hogy van bennünk félelem
és szabaduljon meg tőlünk az értelem.


Nincsenek megjegyzések: