Tizenkétszer

Mert itt ülök
mert nem leszek
mert szédülök
mert nem hiszek

Mert itt hagyott
mert megragad
mert itt vagyok
mert megtagad

Mert hallgatok
mert tévedek
mert dúdolok
mert ébredek

Amíg még

Akkor már piros volt
S az utca is csillogott
Nekünk pedig táncoltak
a városi angyalok

És megfogtad kezem
vezettél valahová, s velem
nevettél az elfelejtett
kopott utcaköveken

Most minden elsárgult
s a táncok is csendesek
csak a kacagás nem
pihen: most is
     éppoly heves...

Most

   Tisztázd magad a pillanatból
S mondhatod, hogy szabad vagy