Hármas malom

Fátyolos virágzásom
tisztán tárja elém
a jövő igézetét

Tántorgó indulásom
szélben hozza felém
a végzet ígéretét

Vérző sértődéseim
eltakarják a szép
lehetőségét: nézném

Kérdő tévedéseim
megtartják a kétség
visszatérését: kérném

Bámuló álmaimat
magában sem tartja
az indulatok féke

Táguló vágyaimat
szobámban megfogja
a fények tükörképe

Így tervezem a napot
amit kaptam mára
vissza ne éljek vele

Így felejtem el a jót
amit adtam várva
a viszonzást cserébe

Látószög

Én vagyok a szívdobogás

ha jön feléd az élet

én vagyok az odaadás

mikor minden elveszett

Én vagyok az árnyék mélye

dobd bele a fényt, a színt

én vagyok a sötét kéje

vedd ki belőlem a kínt

Azzal öntözd magad

amiből virág fakad

amid van, amit adok

amit magamnak tartok

Én vagyok a perc múlása

mikor visszapörgetnéd

én vagyok a könny hullása

mikor le se törölnéd

Én vagyok a távol méze

ízleld meg s ragadj bele

én vagyok a féreg íze

vidd magaddal a sírba le.