Golyók gurulnak a biliárdasztalon. Látszólag rendszertelenül, összevissza mozognak. Megkapták a kezdő lökést a fehér golyótól, amely azonban maga is csak külső hatásokra indult útjára… Vannak golyók, amelyek betöltik sorsukat, s eltűnnek egy lyukban, mások összevissza cikáznak még az asztalon, e nagyjából zárt rendszerben, ahonnan a lyukak egy soha nem látott világba vezetnek: le a mélybe.
A golyóknak csak számaik vannak, nem nevük, de ez tökéletesen elegendő: tudjuk őket azonosítani, s a színek is segítenek. Az pedig, hogy a felszín alatt mi lapul, csak alig érdekel valakit.
De kinél van a dákó?
Gurulnak a percek az élet biliárdasztalán, s csak vakon lökdösöm őket. Néha így is célba érek, de az egésznek éppen a lényegét nem vagyok képes megérteni, mert az túl van az asztalon. Valahol a mélyben, ahová én nem juthatok el.
Vagy mégis?
