kitől még?

Minden még nekem szól saját rettenet mozog az utca kövén , s mikor végre megtoldjuk, s azután nekem semmi sem ragad rám...
Nem öl meg semmi , csak az égen ragyog a csillag, ami utat mutat. S ha mégis megmutatnád a rejtett ajtókat, s megtalálnám a titkos zugokat; nem félnék már semmitől.
 nekem ne hidd el
csak az égen mosolygó vidornak
s a hitetetlen Sanyinak,
ami volt, ami van, s ami van.
hóhérok intenek felém a katedrálisban,
de nem hiszem, hogy figyelnem kell
nekem ez titok
s jöttem az éjből, s mint
az ég olyan ritka a szív, de
nem hiszem, hogy neked is túl mutat
a rajz az irodalmon, s a homlokomon;
ha valaki még mindig hiszi, hogy tud, akkor igaz, amit mond

Azt hiszem, ezt nem tudom
csak az olaj keni rám a szavakat
s neki nem mond újat

azt mindenképp elhiszem
hogy neki nem rajzol megfelelőt
de mi okozza a halál utáni vágyat
 ha nincs ilyen ragyogás
az nem tud mosolyt fakasztani
de a zéta még hideg
s nincs rejtett zug, mely minden
hatalmat hisztériázna
nekem nem ragyog a zűr, csak
a zenit; s a holnap