Szavak az álomból

Megvesztegett félszavak
a falakról padlóra hullanak
S tapétaként ragadunk
az éjszaka plafonjára.

Mondatokat hallgatunk
Értelem nélkül kezünkön állunk
Ülve alszunk, állva fekszünk
mindenkit magunknak hiszünk

Ismeterlen fény a tenger,
S a csillagfény tépi arcunkat
Szakítja a hang a húst
S tépi a szivet a múlt.

álmunk a holnap