lábnyomok

erre ment

visszajött

lefordult

megszökött

belépett

felugrott

meghátrált

lebukott

egyedül

párosan

féllábbal

sárosan

kik ülnek az asztalomnál?

nincs világosság elég idebent hogy lássam

az arcokat – sziluettek – egy-egy hirtelen mozdulat

legfeljebb ennyi támpont lehet

ha azt hiszed ez valami léleklenyomat elmondom

nincs miről gondolkodni csak vélekedj

úgyis magamba zárnám amit te hallani vélsz

képzelőerő

csendes este

halk imák mormolása

elaludt bennem

is valami mély nehéz

hogy felébredjen egy

új vagy újdonságba burkolt

leheletnyi fény

ha elképzeled

már látom én is

lágy mozdulatok

hajnala és hangok

könnyed illanása

mint a fejre fordított

lámpa falra rajzolja

a másik éned.

a téren

egy szegletben mégis

szabadon

oldalról biztosítva

mintha védenem

kéne valamit

(vagy valakit)

asztalok ebédelők

jövő-menők

kinek van dolga

sürgős és ki

várja hogy majd

legyen

Figyelem