Én vagyok a szívdobogás
ha jön feléd az élet
én vagyok az odaadás
mikor minden elveszett
Én vagyok az árnyék
mélye
dobd bele a fényt, a
színt
én vagyok a sötét kéje
vedd ki belőlem a kínt
Azzal öntözd magad
amiből virág fakad
amid van, amit adok
amit magamnak tartok
Én vagyok a perc múlása
mikor visszapörgetnéd
én vagyok a könny
hullása
mikor le se törölnéd
Én vagyok a távol
méze
ízleld
meg s ragadj bele
én
vagyok a féreg íze
vidd
magaddal a sírba le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése