2016. június 28., kedd

Ülnek alattad


Szabadulj meg végre
minden
kincstől
tehertől
és vértől

Áldozd fel végre
minden
szavad
hangodat
és arcod


Átkozz el
vagy üldözz
de ne magyarázd
az élet
csöndjében nekem
a létezést


Vágyaid nem csak
maguk
állnak előtted
ülnek alattad
tartanak


Szinte a semmi
ami van
magyaráz
letagad
kifakad
elapad.

2016. június 21., kedd

Jóslat



Van még szó
amit érteni vélsz
van még hely
amit keresned kell


Van még ágy
amiben élsz
Van még remény
mit szeretve félsz


Van még intés
tőrbe futó
van még légzés
ami messzire visz


Van még újabb
lépés és egy
van még végső
távoli cél


Van még igazi
van még hazug
van még valódi
van még tagadható.


2016. június 14., kedd

Fasor



Egyenes az út
ami mellett sorban
állnak mint őrző
katonák sorfalat
Égre törnek, magasba
nyúlnak, s ágaik
között a fény tánca
szemedbe villan
előttük elhaladva.


Törzsükkel tartják
az eget úgy látszik
nyelik a nyári
port mit majd az eső
moshat le egy tomboló
viharban hogy új
erőre kapva újra
őrizni tudják
ezt az egyenes utat.


Élték a múltat
és értik a jövőt
nem a rettegés
vagy a hatalom ad
nekik gyönyörű erőt
csak a bennük át
meg átfolyó élet
mit alig érthet ki
alattuk tovább fut.

2016. június 7., kedd

Üres szobában



Idebenn csak a csend
idebenn csak a csend


Fáj még, vág ez a zaj
kérd csak, s megtagadom
Vár még, csend se takar
mélyen, tán feladom


(Idebenn csak a csend
idebenn csak a csend)


Ébredj, mert leszakad
véged majd ki se tép
távol mind aki ad
kérned már nem elég


(Idebenn csak a csend
idebenn csak a csend)


Álmos régi mesék
szétzúz most a világ
fáradt hajnali kép
végső vár a hazád


Fáztál épp eleget
kértél jobbakat is
Égned mégse lehet
vázlat még neved is


Fátyol födje be azt
mit még meg se találsz
várnád mind a vigaszt
s választ már sose vársz.

Idebenn csak a csend –