Arcod őrzi még egy pillanatra
azt a szót, amit épp most mondtam
ahogyan egy kavics visszapattan
süllyedés előtt a felszínről
Aztán egyre mélyebben
és egyre jobban értem
mi az a szó benned
s érzed, mi volt bennem
S minden szóval, mindegyik mondattal
tovább gyűrűzik az ismeret
s mindegyik egy új minta az arcon
hogy én is jobban megérthessem
Így alakul át egy szó
közös vonássá rajtunk
hogy majd a legutolsó
fesse tisztává
arcunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése