Vagy a félelem, ami úgy
öleli át benned az árnyat
mint a végtelen csönd-homály
a hálátlanság tükrét és a véget
Vagy a kérdés, ami szétfeszít
ha mondattá érleli benned
az őszintétlenség, a harag
kabátját felöltöd magadra nyáron
Vagy az asztal porában játszó
ujjaid nyomán a tisztuló
felület felsejlő mintájában
felismersz egy képet: virágzik
Vagy a morzsa, amit ebéd
után az abroszról szedegetsz össze
hogy kárba ne vesszen az utolsó
darabja se ennek, ha van még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése