Összeverődtünk négyen-öten
kis kápolnába szentmisére
jött-mentek, átutazóban
ki ismeri a másikat, ki nem
Csendben vártunk
Aztán előkészületek:
üres kehely, gyufa
Hol a bor? Víz!
s mi csak várjuk, s figyeljük
Nem minden perc ennyire könnyű
de mindegyik ilyen végleges
az elfeledett-megragadás vagy az elengedés
sohasem lehet elég végzetes
Csendben ülni és várni
nem mozdulni, nem felugrálni
nem a némaság, a tétlenség
ami igazán nehéz lehet.
Aztán: ajándék
percről percre bomló
benned formálódó
szívben otthont találó
szabadság-táplálék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése