Távolban űzött hegyeket látunk
idelenn megbúvó falvakat
felhőkbe nyúló füstoszlopokat
vagy ködbe bújó házakat
Most éreznék igazán
finoman vágó pengéket
bőröm alatt a hús talán
magára lel vagy téved
Most csöndesednék csak el
magamba burkolózva gyorsan
hogy elfedjem magam elől
a gondolataim egy-két szóban
Véletlen találkozástól utolsó szóig
ismeretlenségtől a meghatározóig
nem rövid – nem hosszú
pont elég, vagy éppen jó az út
Csak annyi maradt még
hogy kérdezzek, faggatózzak
de nem akarom felforgatni
nem merek választ kapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése