2015. szeptember 5., szombat

Kényszerleszállás 7.


Látom, hogy tükörképem
arcomba mosolyog bátran
mint aki azt mondja éppen
egyedül maradtam a ruhámban.

S csak a fény játszik velem
tudom, hogy minden úgy van
ahogy lennie kell a porban
fújja a lángot a lehelletem.




Megjegyzés: A Kényszerleszállás egy 14 versből álló ciklusom, melynek gyökerei még ezév február–márciusára nyúlnak vissza: a külön-külön feltöltött verseket tehát érdemes együtt is újra olvasni majd.

Nincsenek megjegyzések: