2015. szeptember 19., szombat

Én tényleg...


Miért vagyok hazug magamnak
semmiről nem árulkodó
ahogy balommal ütlegel a kor
magáért magától tomboló?

Miért hiszek saját szavamtól
messze újító tanokban égre hordó
két karom miért nem számtól
vonja el a lényegest, ha támadó?

Miért beszélek éjjelek kopottas
sötét árnyai mögött a szívnek
a magát is megtagadó halottas
kocsi feketéjéért a fénynek?

Miért szaladtam messzire, az erdő
fái közt a fényes rétre jutni
úgy lehet ha minden új erő
mely bennem lakik tud még megújulni?!

Nincsenek megjegyzések: