2015. szeptember 6., vasárnap

Kényszerleszállás 8.


Erre se néznél magadtól
de a hangom idehúzza szemed
Csak nem látod a hangodtól
hogy úgy nézek, mint aki temet.

Hallom a kopogást, tompa puffanásokat
s valahol mélyen ugyanaz marad
minden pillanat, amit magad
ástál el magad elől: a szemvillanásokat.



Megjegyzés: A Kényszerleszállás egy 14 versből álló ciklusom, melynek gyökerei még ezév február–márciusára nyúlnak vissza: a külön-külön feltöltött verseket tehát érdemes együtt is újra olvasni majd.

Nincsenek megjegyzések: