Téli

Fátyolos árnyakat
álmodott a szél
átázott szobákban
átosont a tél
Magára húzta az
őszt hogy ne fázzon
visszanézett oda
honnan jött hogy várjon
tavaszig élvezve
hatalmát amit
kapott a Föld felett
s sajátjának hitt.

Ábrándos arcunkkal
nézzük ahogyan
elénk tárul hóval
fagyal burkoltan
Mosolygunk rajta
mert ezt ismerjük
tettetett haragját
s épp így szeretjük.