Egy ficsúr szonettje

Fintorok arcomon ha látom
mennyire élvezzük sorsunk
de ununk mindent a világon
mit ingyen jutalmul csórtunk
Kényes kedvünk magunkra öltjük
mint fényes kabátot amit
a koldus álmodik míg lökjük
elé a hazug valamit
És állunk a tömegben megint
elégedetten mert tudják
hogy nekünk mindez csak annyi, mint
egy új cipő vagy új kabát
Léhaság és földi hiúság csak
Nem is érdekel az ócska vacak.