Nekem azért nem mondhatod
hogy a szívem mindig hazug
nem hiheted nem vallhatod
hogy kopottabb vagyok mint az út
Nem én voltam bolond szabad
esőbe öltözött okos hiány
nem én vagyok rohanó vad
féltésbe oltott silány magány
Tovább amit úgysem hihetsz
korábban őriztem már szemed
mint a csend a lelkemet – nevetsz
ha hallod ezt az éneket
Kitalálom, miért nem
megpróbálom, hová tűnt
felfedezem, honnan jöhet
eltitkolom, hová mehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése