Festett üvegeken
lecsöppenő fénycsóva
csurog végig mint
a könnycsepp az arcodon
csak ma láthatod,
ahogy tükröződik
ahogy lágyan rajzolja vissza
arcod kedves vonásait
emlékképpé fotózva
az egykor látottakat
Fénytelen lelkemben
semmi nem tükröződhet
csak titkos indulat
pezsdítheti fel bennem
az elnyomott vért vagy vágyaimat
s az emlékképeket mind kitörlöm
Kattogó ritmusok tombolnak
agyam tágas termeiben
zsúfoltak és levegőtlenek
mint délutáni szerelmesek
magukért sem tudnak
remélni – élni – meghatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése