mint szélben a megremegő levelek
nem maradok csak egy pillanat a
falakban
s indulattal nézem vissza a meg nem
történteket
csak csend van, s nincs hová menni
csak szín van, s nincs miért
megmutatni
de olyan vagyok mint a tejbe mártott
lábak
mint a szóba oltott gátak.
Van egy bilincs, mi itt tart
s nem engedi, hogy mozduljak
nem feszít, nem fáj
nem tilt
csak visszahív, ha elmennék
Van egy bátorság, ami visszafog
ami megtanít arra, hogyan lássak
van egy átforgatott virágkehely
amin táncolnék, ha lenne hely
Van egy szobám, benne székek
falakon, padlón, polcokon képek
mert idebenn nem én vagyok az úr
nem én vagyok, aki rendez
nem én vagyok a magáért való
nem én vagyok, aki tervez
nem én vagyok, aki kitalálja
nem én vagyok, aki elfelejti
nem én vagyok, aki hazudik
de aki igazat mond, az sem lehetek.
Bugyuta sorokat kaparok
körömmel a porba
hátha olvassa rajtam kívül
még valaki elvonulva.
Ezekkel a szavakkal élek együtt
most összeszedtem őket mind
s ha egyszer még visszaadjuk
magunknak, ami lehettünk
talán egy listát találunk magunkról
amit gyakorolnunk kell
mint egy szótárfüzettel
mikor nyelvet tanultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése