Nem magányosan
csak egyedül vagyok
mert mindenki másnak
van hová mennie
Én maradtam itt
nézem a semmit
bámulom a csönd ködében
a hangok ábrándképeit
Útjaimon lépések nyomát
kerestem ugyanígy
mint most a fénytelenség
üres titokzatosságának
bármilyen lehetőségét
Te meg annyit se szóltál
hányszor látsz még
örömmel viszont.
Siess, hogy megtaláld
a vékony pókfonál
azt a messzi percet
ami visszaadja az élet titkát
vagy a halál értelmét.
Mutasd meg, kinek köszönnél
mutasd meg, hová szöknél
mert én akkor is megkereslek
és meg is talállak
ha azt sem tudom
ki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése