integettem de nincs válasz
lépteim zaja az egyetlen hang
senki nem lát és nem is fáraszt
magával ránt a távoli harang
egy lépés és másik újra
minden a tiltott almafáért
a visszaérkezés öröme
és a búcsúzás reménye
nem voltam soha senki hőse
csak ijedt gyerek a kertek alatt
nem vagyok a legelső se
utolsók közt is hátul maradt
csak a szív dobbanása
csak a lélekzet zaja
és a mormogás a fejemben
ami elmondja, hogy itt voltam
olyan ismeretlen vagyok
akit mindenki láthat
mindenki érteni vél
és mindenki másnak
szavaiban ott élek én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése