2015. október 10., szombat
Foltokban...
Foltokban ragyogva
mégsem elevenen
csak magamat okolva
és nem engedem
nem voltam soha másik
nem voltam soha jobban
nekem a csend se ásít
csak nyomokban
Átkozott képzelet
nem remeg, nem habog
csak mosod két kezed
amíg a szív dobog
nem voltam soha féreg
nem voltam soha álnok
nekem a lét a méreg
nem kell más ok
Képtelen mosolyok
komolyan kacagnak
arcomba homokot
dobnak, és szaladnak
nem voltam soha sem kert
nem voltam soha szólam
nekem féltett sikert
ígér a hang
Kiért vagyok magamnak hazug
magamról írott verseket dadogó
szájon át a szív maradna még
idebent mondd meg kiért teszem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése