2015. október 10., szombat

Foltokban...


Foltokban ragyogva
mégsem elevenen
csak magamat okolva
és nem engedem
nem voltam soha másik
nem voltam soha jobban
nekem a csend se ásít
csak nyomokban

Átkozott képzelet
nem remeg, nem habog
csak mosod két kezed
amíg a szív dobog
nem voltam soha féreg
nem voltam soha álnok
nekem a lét a méreg
nem kell más ok

Képtelen mosolyok
komolyan kacagnak
arcomba homokot
dobnak, és szaladnak
nem voltam soha sem kert
nem voltam soha szólam
nekem féltett sikert
ígér a hang

Kiért vagyok magamnak hazug
magamról írott verseket dadogó
szájon át a szív maradna még
idebent mondd meg kiért teszem

Nincsenek megjegyzések: