Valami új előtt

Szőnyegre dobtam a szép szavakat
szögre akasztottam az ábrándokat
egyiket le másikat fel
de mindkettőt magamtól el

Játékaink közt nem keresem
többé magam de nem feledem
ami jó volt csak a rosszat
ettől senki meg nem foszthat

A kételkedések zsebemben zörögnek
még néhány hétig előttem görögnek
de lassan úgyis elcsitulok
és a szürkeségbe visszahullok

De nem sírok és nem is félek
nem szórok átkot csak nézek
egy üres szobát valahol mélyen
amit teleraktam reménnyel.