2015. november 11., szerda
Kölcsönzött szavakkal
Ügyetlenül botladozó
szilánkok a csillagos égen
és izzásban olvadozó
cseppek a napsütötte jégen
valahol most fordul át
s valahol most indul
ami megérti magát
és a végső mostba hull
Amit magadnak tartogatsz
csak egy a holnapok sorából
de úgyis mindent tagadsz
ha a mámor kihúz a porából
Mosd tisztára ami
lehetnél a csendben
vidd vissza újra ami
maradt a szívedben
itt van a fényesebb oldal
de odaát vár a világ
s újra felcsendül a dal
amiben nyílik egy virág
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése