Viszonylagos csak most a tér
titokzatosság köt belém
viaszbabáim szöknek el
arcomból a vér fut el
Kiáltozott az őszi zöld
magának is csak így közölt
baráti szózatot amit csak ért
falábú réteken a vaksötét
hiánytalan maradt a messzi fény
virágos abrosz a konyha mély
sötét magányának ködös
fagyott halálában, a csend közös
Egy a csendes érzelem
egy a végső értelem
egy a néma őrület
egy a fojtott rémület.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése