Imádság

Én mennék, ha hívnál
de csak a haragos csend zeng
körülöttem
Vagy hívsz, csak nem hallom
mert a zaj gödrébe hullott
a hallásom
És hívlak: hallgass meg
mert lelkem kopár sivatag
lelked nélkül
És tudom, hogy szeretsz
nem veszhet el egy szál
hajamból sem
Csak a nagy világ mit
magamra húztam, arcod
eltakarja
Mert velem vagy akkor
is, ha nem tudom vagy alig
hihetem el
Nem te, a szavaim
hagynak csak magamra mikkel
szólítalak.