A porba hullnak a szavak, amiket most agyam felé küldesz: már nem vagyok itt, csak elfoglalok egy embernyi teret előled, hogy ne érjen úgy a fény, s ne támadhasson meg semmi hang, ami el is juthat szívembe, de nem ma. Nyakamban lóg a kérdések gombja. Ha sikerülne megtalálnom a kabátot, amiről leesett, és visszavarrnám, nem volna többé senkinek sem gondja, mert minden kétely eloszlana örökre.
Letéptem minden betűt, ami elém szaladt, hogy szemem bökje ki, s megpiszkálja az orrom, az agyam, hogy valamit meg is értsek abból, ami elém kerül.
Egy mondat dobog agyamon: tegnap még itt volt, ma miért megy el?
S nem ültem ma kint az utcán, mert félbetört az ég kéke, hogy maradjak benn a szék mögött, ahol nem érhet semmi, ami lecsöpögne Április néném fodros-bodros fergeteg zavaros ruhájáról. Én is ennek a ruhának egy fodrából pottyantam ki: leugrottam egy bomló rügyről pont a legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy elkezdjek valamit, aminek csodásan nagyszabású befejezését remélem…
Itt vagyok tehát. A megszakadt időben valahol idegenben voltam, hogy eltöltsem a lyukas idő adta üres pillanatokat valamivel, ami nem pihentet, de értelme van, s legalább más kap általa valamit, így persze én is…
Holnap majd visszakapom az esélyeket. Én is oda megyek, s magamra teszem az új kabátgombot: még mindig a kérdések gombja ez, de új oldalát mutatja: a kérdések válaszok is lehetnek egy másik kérdésre, ha ügyesen használjuk őket. Te hogyan használod a kérdéseid? Én kérdezek, de válaszolni majd másvalaki fog, mert nem mondhatok semmit: nyelvem elbénult, s nem tud mozdulni.
Épp ilyen bolond most minden: egyik pillanat az enyém, másik a tied. Az egyiket én szeretem, a másikat te. Persze én igazából szeretem mindegyiket, hisz én az esőt is várom: virágeső…
Engedd meg tehát nekem, hogy egy jó kívánságot adjak át: Boldog Áprilist Kívánok Mindenkinek!
Letéptem minden betűt, ami elém szaladt, hogy szemem bökje ki, s megpiszkálja az orrom, az agyam, hogy valamit meg is értsek abból, ami elém kerül.
Egy mondat dobog agyamon: tegnap még itt volt, ma miért megy el?
S nem ültem ma kint az utcán, mert félbetört az ég kéke, hogy maradjak benn a szék mögött, ahol nem érhet semmi, ami lecsöpögne Április néném fodros-bodros fergeteg zavaros ruhájáról. Én is ennek a ruhának egy fodrából pottyantam ki: leugrottam egy bomló rügyről pont a legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy elkezdjek valamit, aminek csodásan nagyszabású befejezését remélem…
Itt vagyok tehát. A megszakadt időben valahol idegenben voltam, hogy eltöltsem a lyukas idő adta üres pillanatokat valamivel, ami nem pihentet, de értelme van, s legalább más kap általa valamit, így persze én is…
Holnap majd visszakapom az esélyeket. Én is oda megyek, s magamra teszem az új kabátgombot: még mindig a kérdések gombja ez, de új oldalát mutatja: a kérdések válaszok is lehetnek egy másik kérdésre, ha ügyesen használjuk őket. Te hogyan használod a kérdéseid? Én kérdezek, de válaszolni majd másvalaki fog, mert nem mondhatok semmit: nyelvem elbénult, s nem tud mozdulni.
Épp ilyen bolond most minden: egyik pillanat az enyém, másik a tied. Az egyiket én szeretem, a másikat te. Persze én igazából szeretem mindegyiket, hisz én az esőt is várom: virágeső…
Engedd meg tehát nekem, hogy egy jó kívánságot adjak át: Boldog Áprilist Kívánok Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése