Virághavazás, vagy amolyan igazi vizes eső? Ha már lehet választani, akkor inkább az első. De a minap mindkettőből kijutott nekem. Az erdő mégis gyönyörűen harsogott a zöldektől, s amikor a nap is rávetett egy pillantást, visszatükröződött a szemem fénye a száradó cseppeken. Falevélmeséket hallgathattam, s láttam úszni a levegőben a madarak hangját.
A történet amúgy végtelenül egyszerű: éppen annyira, amennyire a helyszín kuszán bonyolult és levelekben, ágakban gazdag.
Valaki végig ott volt. A hátam mögött jött, s néha vállamra tette a kezét. S csöpögött az eső: hajamból szemembe folyt a víz, mindenem nyirkos, vagy egyenesen nedves volt. Rá kellet döbbennem, hogy szeretem az életem. Akkor is, ha nem annyira egyszerű, vagy nincs éppen minden mondat végén ott a maga pontja. Tulajdonképpen még a szerteszakadt, s porrá hullt mondatrongyokat is szeretem, mindenre jók: bármi lehet belőlük, amolyan instant mondatok; csak egy kis gondolatot kell hozzájuk önteni víz gyanánt, hogy a porból újra összeálljanak egész, s kézzelfogható mondattá. A mondatporoknál már csak a szóködöket, s a dallamcseppeket szeretem jobban. Ezek között szívesen turkálok naphosszat is, ha van rá időm, mert annyi érdekeset lelhet az ember. Épp az imént is elmélyedtem e kutakodásban, s találtam is néhány darabot, melyet igyekszem eltenni, hátha jó lesz még valamire…
Cseresznye, meggy, alma – nem látom a szátok előtt az élet magvait. Hol vannak a reggeli tépettségek? Ki rejtette el a honnan-t és a hová-t? Valaki, nálad vannak? Adj választ a kérdésekre, ha már itt állsz a hátam mögött! Csak egy lépés kell még, s összeütközünk.
Telefonszámok között úsztam az éjjel. Holnap ébren nézem a vonalat.
A történet amúgy végtelenül egyszerű: éppen annyira, amennyire a helyszín kuszán bonyolult és levelekben, ágakban gazdag.
Valaki végig ott volt. A hátam mögött jött, s néha vállamra tette a kezét. S csöpögött az eső: hajamból szemembe folyt a víz, mindenem nyirkos, vagy egyenesen nedves volt. Rá kellet döbbennem, hogy szeretem az életem. Akkor is, ha nem annyira egyszerű, vagy nincs éppen minden mondat végén ott a maga pontja. Tulajdonképpen még a szerteszakadt, s porrá hullt mondatrongyokat is szeretem, mindenre jók: bármi lehet belőlük, amolyan instant mondatok; csak egy kis gondolatot kell hozzájuk önteni víz gyanánt, hogy a porból újra összeálljanak egész, s kézzelfogható mondattá. A mondatporoknál már csak a szóködöket, s a dallamcseppeket szeretem jobban. Ezek között szívesen turkálok naphosszat is, ha van rá időm, mert annyi érdekeset lelhet az ember. Épp az imént is elmélyedtem e kutakodásban, s találtam is néhány darabot, melyet igyekszem eltenni, hátha jó lesz még valamire…
Cseresznye, meggy, alma – nem látom a szátok előtt az élet magvait. Hol vannak a reggeli tépettségek? Ki rejtette el a honnan-t és a hová-t? Valaki, nálad vannak? Adj választ a kérdésekre, ha már itt állsz a hátam mögött! Csak egy lépés kell még, s összeütközünk.
Telefonszámok között úsztam az éjjel. Holnap ébren nézem a vonalat.
2 megjegyzés:
Asszociáció, nem feltétlenül rím. De hát ez nem is valami költői blog hogy csak rímeket lehessen beküldeni igaz?
Szóval íme egy komoly eső, mert jó.
Cseh Tamás:
Désiré és az eső
Desiré és az eső a címe a dalnak,
amit harminckét éve dúdolok.
Két szereplője van: Desiré és az eső,
Az eső zuhog, s Desiré benne áll.
Lemos az eső Desiréről mindent,
kalapot, ruhát, fűzőstől cipőt.
Egy meztelen test, Desiré csak ez.
Ez milyen eső? Ez komoly eső.
Antoine jön és kérdi Desirét:
"Azt hiszed, talán megszabadulsz valamitől?
Kalapod, ruhád, fűzőstől cipőd,
lemállott, na jó, és tiszta vagy, na jó,
de kérdezem én, hangsúllyal, Desiré:
arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?"
"Mondd, hogy érted ezt? -kérdezi ázva Desiré-
Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak?
Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy
reménytelen itten állnom, itt e komoly esőben áznom,
de igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim,
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rám raktak,
csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
csak nem gondolod...?"
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
köcce. ilyen megjegyzéseket (is) szívesen olvasok :) érdekes dolog ez az asszociáció...
Megjegyzés küldése