Egy áldott napon keresztül csak ült ugyanazon a széken. Valaki figyelte, de Ő nem igazán törődött vele. Ott volt ugyanis a közelben az a régen lesett alak: piros kabátja (ha lehet egy valaha-volt, mára már csak színében, s szakadt formájában nyomokban felismerhető holmit kabátnak nevezni) messziről világított mindenfelé az utcán, amerre járt. Ő volt az, kétség nem fér hozzá. Ő volt Piroska. Na nem a mesebeli. Nem. Csak mindenki így hívja őt a városban, gondolom piros volt-kabátja alapján… Piroska a város szélén „lakik” egy kiszuperált teherautó-plató és egy sufniról származó palatető alatt. Ahhoz képest, hogy milyen szegényes, mégis egész takaros a kis kunyhója. Rendszerint feldíszíti virágokkal, miket a réten szed. Télen pedig színes rongyok, valamikor ruhák maradékai teszik látványossá házikóját. Mindenki ismeri. A múltkor például láttam, amint éppen Valakivel beszélgetett a Fő téren: élénk vitát folytathattak, mert Valaki heves karmozdulatokkal kísérte magyarázatát, s lelkesedésében majdnem olyan piros volt az arca, mint Piroska kabátja. Mondhatni kabát-arca volt épp Valakinek, s a kabát egyik zsebéből szavakat vett elő, hogy Piroskának adja át őket, miközben a kabát gombjait körbe-körbe forgatta…
Hát most is épp e Piroskát nézte azon a széken ülve Ő. Egésznap fel sem kelt. Csak figyelt, s olvasott a tér házainak ablakaiból. Azt olvasta, hogy mindenki repülőkre száll. Messzi útra indulnak, fel akarják fedezni a város párját. Ugyanis minden városnak van egy párja a világon valahol. A gépet Valaki vezette, s Piroska az első osztályon utazott. De ott volt mindenki más is: Szakadtcipős rögtön mögötte ült, mellette az időjós, nem messze a boltos, mögöttük ott ült Lüktetés s épp Motyogással beszélgetett. Végtére is muzsikus lévén jó a hallása, még Motyogást is egészen jól megértette… Ott voltak hát mind, akiket ismerünk, vagy találkozhatunk velük még. A gép magasan szállt, s jó hangulatban telt az út… Azonban ennél többet már nem tudott Ő kiolvasni az ablakokból, mert este lettek, s a házakban lámpákat gyújtottak s ezzel felnyitották az ablakok szemét: észrevehették volna, hogy Ő olvas belőlük.
Olvassunk egy ablakkönyvet mi is – gondolta Valaki otthon lefekvéskor, s levett a polcról egy képeskönyvet…
Hát most is épp e Piroskát nézte azon a széken ülve Ő. Egésznap fel sem kelt. Csak figyelt, s olvasott a tér házainak ablakaiból. Azt olvasta, hogy mindenki repülőkre száll. Messzi útra indulnak, fel akarják fedezni a város párját. Ugyanis minden városnak van egy párja a világon valahol. A gépet Valaki vezette, s Piroska az első osztályon utazott. De ott volt mindenki más is: Szakadtcipős rögtön mögötte ült, mellette az időjós, nem messze a boltos, mögöttük ott ült Lüktetés s épp Motyogással beszélgetett. Végtére is muzsikus lévén jó a hallása, még Motyogást is egészen jól megértette… Ott voltak hát mind, akiket ismerünk, vagy találkozhatunk velük még. A gép magasan szállt, s jó hangulatban telt az út… Azonban ennél többet már nem tudott Ő kiolvasni az ablakokból, mert este lettek, s a házakban lámpákat gyújtottak s ezzel felnyitották az ablakok szemét: észrevehették volna, hogy Ő olvas belőlük.
Olvassunk egy ablakkönyvet mi is – gondolta Valaki otthon lefekvéskor, s levett a polcról egy képeskönyvet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése