Vársz és várlak

Rólad mesél minden
csepp eső az arcomon
tisztára mossák mind
a ráncokat perceid

Hangodat zengeti
minden újabb énekem
s úgy keresem részek
között megbújt egészet

Nem ismerem újabb
arcodat de sok régit
őrzök emlékeim
homályos szobáiban

A tükröm sem engem
mutat, csak egy arcot ha
nézem alig tudom
mi belőle az enyém

S az ablakomban állok
várom hogy a szél hozza
elém a lépteid
visszhangos kopogását

A hangra megmozdul
a remény űzött fázó
szarvasa hogy védje
bozót a csalódástól.