A város súgja meg

Jólesik most a séta
újra csöndbe bújva
járni a várost végre
helyemet találni
ami nekem adatott
ahol élnem lehet
ahol megtalálhatom
magammal együtt a
rég elfeledett jövőt

Átölel most a remény
a holnap terveit
visszaadja a hitem
nem kell keresgélnem
csak ismerős utakat
végigjárni bátran
mert megtaláltam most a
lét melegét ami
átmelegíti a kedvet

Csak a lépteim tompa
kopogása jelzi
hogy nincs minden a helyén
nem lehet még teljes
a boldogság ameddig
újra meg újra a
mélybe rántja lelkemet
s szétszedi majd újra
összerakja a magány.