Mondd, miért van mindig ez velem? Ami jó, érdekel, kiderül, hogy nem is. Persze lehet, hogy másként kéne felfogni a dolgokat…
S a labirintus olyan sötét, az idegenvezető meg régen eltűnt: neked kell fellelni valamit, ami támpont lehet. Én nem tudok neked semmit mondani, s amit meg tudnék, nem érne semmit. Valami megint kiesett a füstös arcból, s nem tudjuk visszatenni: lyuk marad a helyén. Pedig feltettem egy számra mindent, de nem sikerülhet az ilyesmi, ha nincs bennünk elég spiritusz (igyak még?)
Szaladtunk, s nem tudtam tartani a tempót, vagy csak előre futottam, s azért vesztettem el. Ezt már nehéz lenne megmondani: tenni kell tovább a dolgainkat, a megoldás csak ebben rejlik.
Valaki a virágok között botorkál. Margaréták közé heveredik a fűre, s hosszan nézi őket. Beszél. Hallom a hangját. Válaszolsz? Távirati rövidség. A rét magával ragadja. Emelkedik. Nem jöhet vissza már. Holnap sem. Nem én vagyok. Valaki sír, s a rét vigasztalja. Boldogságmámor, virágidő, napharang, pattintás és olvadás. Stop.
Miért is volt minden olyan érdekes: a margaréta is elhervad. Kiszívták a vérét, vagy mi lett vele?
Szóval minden pillanatban meg kell gondolnod magad. Én is láttalak? Vagy csak tudom, hogy ki Valaki? Én nem ismerem, de ettől még ő ismerhet engem, hiszen annyi van. Mennyi? Mind. Ha érted, tedd fel a kezed! Vagy dobd el a kalapod, vagy egyenest a lelked! Ne beszélj csúnyán!
Nyafogni, azt persze tudsz!
S a labirintus olyan sötét, az idegenvezető meg régen eltűnt: neked kell fellelni valamit, ami támpont lehet. Én nem tudok neked semmit mondani, s amit meg tudnék, nem érne semmit. Valami megint kiesett a füstös arcból, s nem tudjuk visszatenni: lyuk marad a helyén. Pedig feltettem egy számra mindent, de nem sikerülhet az ilyesmi, ha nincs bennünk elég spiritusz (igyak még?)
Szaladtunk, s nem tudtam tartani a tempót, vagy csak előre futottam, s azért vesztettem el. Ezt már nehéz lenne megmondani: tenni kell tovább a dolgainkat, a megoldás csak ebben rejlik.
Valaki a virágok között botorkál. Margaréták közé heveredik a fűre, s hosszan nézi őket. Beszél. Hallom a hangját. Válaszolsz? Távirati rövidség. A rét magával ragadja. Emelkedik. Nem jöhet vissza már. Holnap sem. Nem én vagyok. Valaki sír, s a rét vigasztalja. Boldogságmámor, virágidő, napharang, pattintás és olvadás. Stop.
Miért is volt minden olyan érdekes: a margaréta is elhervad. Kiszívták a vérét, vagy mi lett vele?
Szóval minden pillanatban meg kell gondolnod magad. Én is láttalak? Vagy csak tudom, hogy ki Valaki? Én nem ismerem, de ettől még ő ismerhet engem, hiszen annyi van. Mennyi? Mind. Ha érted, tedd fel a kezed! Vagy dobd el a kalapod, vagy egyenest a lelked! Ne beszélj csúnyán!
Nyafogni, azt persze tudsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése