Egy pillanatra azt hittem, hogy valami értelmet tulajdoníthatok a lelki hangoknak, de a pillanat elmúlt, s nem maradt semmi, csak kis zúgás a fülben.
Tényleg voltam benne a fényben, csak éppen nem látszott annyira vonzónak, amennyire te mondtad egykor. Úsztam. S testem körül homok csöpögött. Valami nincs rendjén?
Mikor gondolok a múltra, nem jut eszembe, hogy én is neked mondtam el a jövőt, ami azóta eljött. A reggel megölte a holnapot, ami aztán az estével már tegnap lett...
Mindig gondoltam, hogy valaki itt áll a hátam mögött, de sosem hittem volna, hogy a leheletét a vállamon fogom érezni, s pláne nem, hogy meghallom a szívdobogását: hívott - el is mennék, s talán valamikor meg is teszem, de most még minden csillagot le kell rajzolnom, s ez hatalmas munka, nem érek rá holmi szívdobogásokkal foglalkozni. Vagy igen?
Voltam a nyár háta mögött is, s onnan sokkal szebb. Persze mindennel így van ez... Aztán hogy mi az igaz belőle azt nem tudhatjuk sem előre sem utólag, mert maga az igazság olyan, amit teljességgel tudnunk ezen állapotban nem adatott meg...
Te miért nem jöttél velem? Álltál a járdán, s nézted a futóbolondokat. Kérleltelek, de neked több kellett, én meg persze nem mondhattam semmit. El is jöttem. Te még mindig ott állsz?
A járdaszegély kopik, s roskad a porba, mi meg nem ülhetünk a szélére, mert leszakad. Ne lépj a peremre! A pengeél felhasít, s ki zuhanhat belőled egy darab, mely később pedig hiányozni fog. Most nem érted, de én már láttam hiányos lelket: borzalmas látvány; ahogy tátong az óriás lik.
Ártatlanok, ne sírjatok értem, mert nem tettem semmit, s senki vagyok - PaprikaJancsikalap...
Zuhanyozz, mert nem folyik a szó, s nem is tudhatod, hogy meddig van egyáltalán még módod.
Most jut eszembe, mikor láttad utoljára a Holdat? Gondolsz-e rá eleget? Pedig mindig ott van, ha nem látod, akkor is. S figyel rád. Ha meg éhes vagy fénysugárkiflit töm szádba, mert úgy szeret. Talán te is etted már...
Tényleg voltam benne a fényben, csak éppen nem látszott annyira vonzónak, amennyire te mondtad egykor. Úsztam. S testem körül homok csöpögött. Valami nincs rendjén?
Mikor gondolok a múltra, nem jut eszembe, hogy én is neked mondtam el a jövőt, ami azóta eljött. A reggel megölte a holnapot, ami aztán az estével már tegnap lett...
Mindig gondoltam, hogy valaki itt áll a hátam mögött, de sosem hittem volna, hogy a leheletét a vállamon fogom érezni, s pláne nem, hogy meghallom a szívdobogását: hívott - el is mennék, s talán valamikor meg is teszem, de most még minden csillagot le kell rajzolnom, s ez hatalmas munka, nem érek rá holmi szívdobogásokkal foglalkozni. Vagy igen?
Voltam a nyár háta mögött is, s onnan sokkal szebb. Persze mindennel így van ez... Aztán hogy mi az igaz belőle azt nem tudhatjuk sem előre sem utólag, mert maga az igazság olyan, amit teljességgel tudnunk ezen állapotban nem adatott meg...
Te miért nem jöttél velem? Álltál a járdán, s nézted a futóbolondokat. Kérleltelek, de neked több kellett, én meg persze nem mondhattam semmit. El is jöttem. Te még mindig ott állsz?
A járdaszegély kopik, s roskad a porba, mi meg nem ülhetünk a szélére, mert leszakad. Ne lépj a peremre! A pengeél felhasít, s ki zuhanhat belőled egy darab, mely később pedig hiányozni fog. Most nem érted, de én már láttam hiányos lelket: borzalmas látvány; ahogy tátong az óriás lik.
Ártatlanok, ne sírjatok értem, mert nem tettem semmit, s senki vagyok - PaprikaJancsikalap...
Zuhanyozz, mert nem folyik a szó, s nem is tudhatod, hogy meddig van egyáltalán még módod.
Most jut eszembe, mikor láttad utoljára a Holdat? Gondolsz-e rá eleget? Pedig mindig ott van, ha nem látod, akkor is. S figyel rád. Ha meg éhes vagy fénysugárkiflit töm szádba, mert úgy szeret. Talán te is etted már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése