Naplómba írok

Megtagadott magányt szereztem
semmibe fojtott létezést szerettem
egyiket érted – másikat értem

Felfedezett hiányt kerestem
gödörben ázó remény a keresztem
egyiket korán – másikat későn

Szétrepedő világ a mérték
távolba zárt láng az érték
egyikből fények – másikból árnyak

Megremegő hitet találtam
felrepülő halált zabáltam
egyiknek csöndet – másiknak hangot