Mikor a jóról ábrándozik

Álmodozásaid messzire űznek
távol a léttől távol a mától
fényszakadásaid semmibe néznek
bárhol látod kábultságból
        mind ami voltál

Léttagadásodat semmi se menti
átkod csak most csap rád vissza
Látogatásaid jobb kinevetni
várnod mindig azt ami tiszta
        végzeted ennyi

Arcod előtt már tűz se loboghat
senki sem őrzi senki sem oltja
Szívtelenekben csak ma ragyoghat
árnyad fénye lelked foltja
        mit letagadnál

Végül a fényben mossuk az arcunk
egyszer szebb lesz majd ami volt
Szégyeneinket messzire dobnunk
volna de jó, mert felszabadult
        lenne a lélek