Árnyék az aszfalton

Bátortalanná váltak
csak magukért tudtak félni
mert nem gyerekek
csak elveszett és
múltba visszadobott felnőttek
s nem bölcs öregek
csak megfáradt és
időbe áztatott gyerekek

Mosolyokba oltott
borzongásban állok
az ablak előtt, mert
várom, hogy jön valaki
lesem az utcát, hogy
ne szalasszam el, ha érkezik

Botlásait is szívesen
látnám, csak lássam
mert nem a végtelenség
de a megtalált és
letagadott visszaérkezés
és nem a határozatlanság
csak a visszatartott és
hazugságba zárt távozás