Érdekes dolog a rend. Azt figyeltem meg magamon, hogy fontos, hogy minden a helyén legyen. Ugyanakkor ez korántsem a körülöttem lévő rendre vagy például a szobám rendjére vonatkozik. Ha végignézek a közvetlen környezetemen, azt látom, hogy egy életszagú rendetlenség vesz körül. Viszont az is igaz, hogy időről időre eléri azt a szintet, ami már zavar, s akkor igyekszem csökkenteni a rendetlenséget.
Most azonban nem erre a rendre vagy rendezettségre gondolok. Úgy tűnik, hogy fontos az, hogy egyes dolgok a helyükön legyenek. Fontos például, hogy úgy érezhessem: ott vagyok ahol kell (s ez nem valami külső hatalom által rám kényszerített „kell”); azt csináljam, amit kell. Azt gondolom, hogy ezért örülök annak is, amikor télen esik a hó és hideg van (még akkor is, ha közben ez nem kevés kihívás elé is állít), mert úgy érezhetem, hogy az évszakok rendje helyén van: télen legyen tél (hóval, hideggel stb.), nyáron pedig nyár. Sokkal jobban érzem magam télen szép hóesésben, s akár szokatlan hidegben, mint ugyanekkor melegben az esős, lucskos utcákon. S szerintem ennek nem csak az az oka, hogy általában az emberek (s köztük én is) kevésbé szeretik a mocsadék, latyakos időt; hanem az is, hogy ezt várom el a téltől. Avagy ez az a mélyebb ok, amiből következik, hogy nem rajong senki a latyakos téli időért; csak nem ismerjük fel, hogy valójában az zavar ilyenkor minket, hogy nem úgy alakul (például) az idő, ahogy annak kell.
S végül: meg merem kockáztatni, hogy igazán szabad is akkor lehetek, ha ez a fajta rend (én a helyemen vagyok, a természet rendje nem borul fel stb.) megvalósul. Azaz a szabadság nem rendezetlenség, nem a szabályok vagy a „kell”-ek felrúgásából adódik, hanem épp ellenkezőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése