Az az érzésem (legalább is az eddig eltelt bő három hét alapján), hogy az idei év jelmondata: „Valahogy ezt is megoldom.” Az élet különböző kihívások elé állít, s eddig ezeket meg tudtam oldani. S nem csupán valami elviselhető vagy elfogadható szinten, hanem tulajdonképpen úgy, hogy közben jól is érzem magam. Például nincs víz a lakásomban (január 7-8. óta). Már több, mint két hetet csináltam úgy végig, hogy a kollégiumban zuhanyzom. S közben mégis megoldottam, hogy tudjak futni járni, s hogy mindennek ellenére értelmesen beleférjek a meglévő időkeretembe: tudok főzni, mosogatni, enni-inni, pedig el van zárva a víz. Nyilván nagyon messze vagyok attól a helyzettől, amit kényelmesnek lehetne nevezni, de meg tudtam úgy oldani ezt a kihívást, hogy nem csak élhető lett a helyzetem, de jól is érzem magam.
S ha ennek fényében képzelem el az év hátralévő részét, azt mondhatom, hogy nagyon jó lesz. Most már csak azt a lépést kellene megtennem, hogy ne csak az élet adta kihívásokra reagáljak így, hanem célokat kitűzve, saját magamnak adjak kihívásokat, s arra is tudjam alkalmazni a jelmondatot: „Valahogy ezt is megoldom.” Számtalan ilyen kihívás (kitűzendő, kitűzhető cél) jut eszembe, de nem akarom leírni őket, mert azzal már úgy érzem, valami fogadalmat teszek, vagy valahogy számonkérhetővé válok, hogy ezt vagy azt megtettem-e. De hogy egy példát említsek, ilyen kihívás (elhatározás) az is, hogy igyekszem minden hétköznap valamilyen produktummal megjelenni a neten (zene, dal, vers, más írás stb.). Remélem, sikerül megoldani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése