Ami csak kitakar
vagy figyelmeztet
semmi nem a jóért
de a végtelenségbe
oltott távolságért
vagy a hitnek adott
szavaink mögött
a felszabadított –
mert a talányaink
nem remélnytelenségből
és szívtelenségünkből
fakadnak csak történetek
a múlt porába dobva
mit magunknak adunk
ha minden rejtett
mondat egyet akar
nem a szívtelen kéz
s a szem fehére
vagy a szív fonákja
vagy a tisztítás a
bűntől vagy visszafogott
és letagadott hiedelem –
rebegjek bár hiteltelen
el nem mondható
zsoltárokat vagy vissza
sem tartható dalokat
a múltból vagy a jövőből
amik még nincsenek is
nem lesznek soha
nem is lehetnek, mert
titkokat feszegető porok
kellenek ha magunkat
mondjuk el másoknak
vagy visszadjuk a létezés
boldogtalanságát a földnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése