Milyen csenedesen vártuk az első
fényt
megjelenni szemünkbe kacsintván
hogy évekig őrizzük ezt az élményt
és barátunk arcát megpillantván
Lábunk előtt a táj elnyerte lassan
ismert formáját, minden a helyét
sosem szökött el, csak a sötét
paplan
alá behúzta kócos nagy fejét
S úgy ahogy egyre tisztább lett a
látvány
úgy halványult előttünk a varázs
megjelent mindenben valami hiány
Mert ahogyan megláttuk mennyire más
a reggel mint előtte volt a hajnal
megrettentünk a valóságtól nappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése