Ásom a kertet, túrom a földet
engem az élet, őt meg a Lélek
így alakítunk, így formálódunk.
Szépek a képen is így lehetünk:
ott állunk meg, ahol a mi helyünk
mert a jövőnket adja a múltunk.
Kertem nincs is, és tán én se vagyok
de alakítani, hatni tudok
rajzolok, formálok vagy tagadok.
S ha egyszer fényben mosolygok vissza,
arcom ragyog majd és lelkem tiszta,
akkor értem, mért túrtam a földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése