Belesimultál az árnyba
szobám sarkában lakóba
mosolyogtál a homályból
néztem a ragyogásból.
Eleven mozaik.
Ugyanabban a szobában
maradtam évekig zsákban
de meglátogattál akkor
és veled jött az új kor.
Igazat hazudik.
Szimatolod a fényemet
úgy ismered meg lényemet
én megtagadom a múltat
keresem a kiutat.
Fekete tereket.
Elszakítottam a rejtélyt
lebontottam az erkélyt
mégis te jöttél le hozzám
hogy így mosolyogjál rám
eleven keretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése