Mint a feszület a
lépcsőfordulóban
nekem ez a lépcső az
egyetlen út a jóban
Mert a távolság úgy
foszladozik most
csak a közelség rúg
arcomba életkoszt
Sörhab-szörnyek pohár
falán születnek itt
képzelet-játék kár
felejteni bármit
Groteszk harag hasít
elmémbe gyakrabban
mint elviselném szít
valami láng robban
Fejemet meghajtom
előtte tisztelet
mert épp azt akarom
ahogy az életet
Mert a magányom néz
vissza vagy monitor
tükör avagy a méz
édesíti a kor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése