Szavait másoljuk

Szépen csendül a hangja
magára húzza kedvét
és megreped haragja
annak is kit bánt a lét
        mint mélység
        a reményt

Rajzolj az égre tervet
tükröt mutató kékség
és dobj le minden terhet
napszínbe fojtott kétség
        mámoros
        mint a sors

Terjeszd ágaid fölénk
zöld ponyva levélfalak
között bújunk és közénk
jön kegyelem dallama
        átölel
        felemel

Vízcseppek arcon: úszunk
az érzelmek tavában
tisztára így mosódunk
kapaszkodunk szavában
        sajátunk
        mondatunk.