Fénycseppek, élményhomály
érzékek csendje mélyül el
szárítom lelkem: távolság
közelben csendesül el
Széthasadt álmaink
mosolyt árasztó tükrömben
visszatáncoló árnyékok
a mámorkincs szívkörben
Bátorságot színlelnek
káros szavaikkal hősök
kik titkosan összehozzák
a lélek szemeit ‒ ősök
Távolság lebegése
tisztul magába indulat
sötétben lobogva várja
a hajnali színfalat
Bonthatja hajnal az éjt
fényt szülve lábaink elé
színt dobva be a gödörbe
álljon a sötét elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése