2015. augusztus 21., péntek

Mondataimat úgy felejtem el...


Egyiket még én is értem
a másiktól mindig féltem
harmadik hiányos és kopott
a negyedikkel az ajtódon kopogok.
Az ötödikről nem beszélhetek
a hatodikkal valamit kérdezek
a hetedik hazudik, nem maga
a nyolcadiknak fura a szaga.
A kilencediket sose mondtam ki
a tizediket hallotta mindenki
a tizenegyedik egy nyomorék
a tizenkettedik csak buborék.
A tizenharmadikban talán kérek
a tizennegyedikkel végigmérek
a tizenötödik mindent tagad
a tizenhatodikhoz levél tapad.
A tizenhetedik kicsit esetlen
a tizennyolcadik végkép lehetetlen
a tizenkilencedik már kicsit fáradt
a huszadik végre felnyitja a zárat.


2015. augusztus 20., csütörtök

A Nem


Nem – nem – Nem – nem – Nem
mert ennyi jutott nekem
s ezzel kell boldogulnom
ezzel kell előre jutnom
Nem – nem – Nem – nem – Nem
csak visszhang és énekszólam
de tisztán szóló monoton dallam
s nincs fölötte hatalmam
Nem – nem – Nem – nem – Nem
ezt mormolom mint esti imát
mint aki egy semmit imád
s magának is csak így kiált:
Nem – nem – Nem – nem – Nem
csak azt nem értem
hogy miért reméltem
hogy a nemet megértem
Nem – nem – Nem – nem – Nem
mert megtalálni, ha van
bármit lehet, de magam
is tudom, hogy a nem nem.

2015. augusztus 19., szerda

Eleven keret


Belesimultál az árnyba
szobám sarkában lakóba
mosolyogtál a homályból
néztem a ragyogásból.
           Eleven mozaik.

Ugyanabban a szobában
maradtam évekig zsákban
de meglátogattál akkor
és veled jött az új kor.
           Igazat hazudik.

Szimatolod a fényemet
úgy ismered meg lényemet
én megtagadom a múltat
keresem a kiutat.
           Fekete tereket.

Elszakítottam a rejtélyt
lebontottam az erkélyt
mégis te jöttél le hozzám
hogy így mosolyogjál rám
           eleven keretet.


2015. augusztus 18., kedd

Hagyni


Kabátba bújt bennem
a boldogság épp csak
az orra hegyét látni
téli kabátjából néz csak
körbe: nem akar fázni.
Őrzi a nyár melegét
hogy sokáig tartson
hogy érezni tudja
még mindig nagyon
jó a világ ha hagyja

2015. augusztus 17., hétfő

Kirakós


Szívdobogásba mártott
óra ketyegése
fölragyogásba oltott
lét szenvedése

Késcsillogásba vágott
él remegése
húsremegésbe húzott
szem rebegése

Fényszakadásba ejtett
ég hasadása
filmdadogásba rejtett
én tagadása

2015. augusztus 16., vasárnap

Új válasz


Fázva néztem a nyarat
mert álmodozni jöttem
s a végérvényes akarat
mégis ott állt mögöttem
Soha még szebbet ennél
nem láttam rajtad
s ha mégis elmennél
a sorsod megtagadod

          Életemre új
          válasz érkezett
          elolvasom gyorsan
          nincsen ékezet.


2015. augusztus 15., szombat

Rések repedése


A vakolat alatt ismeretlen
világba csöppennénk
csak le kéne tudni hántani
anélkül, hogy megsértenénk
titkos formákat színez
világtalan fényben
a repedés-talányba bújt
félszeg homály.
Világ ez, de nem valós:
elképzelt rejtekhelyek
a rések repedéseiben
a mélység takaréklángja
fölött – így főzzük ki
ami lehetne akár
maga a jövő