2018. augusztus 11., szombat
Dunai reggel
A vízben áztatom
ébredező lábam
a reggeli napfény
nem perzsel, simogat
Egyedül vagyok
de ez nem magány
csend nyugalom
felfrissülés
Ha valami bánt vagy
belém hasít, itt
nem számít: reggel
van, bármi lehet még
Fürdőnadrágomból és
hajamból víz csorog
száradok, sétálok
a tegnapra gondolok
és nem érdekel
hogy mit hozott
mit mondott vagy
mivel mennyit ártott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése