Aranyifjak...

Este hétkor kocsmák hátsó udvarában
Iddogáló vidám zajos társaságban
Szép magyar leventék, aranyos vitézek
Kitikkadt puhányok, levitézlett szépek
Hej! ha egyszer én is köztetek ülhetnék
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!

Hörpintenénk együtt mind a mámort
A csapos lánynak meg földre hívnánk Ámort.
Szidnánk a világot, szaporítnánk a szót
Okosan kiáltnánk világgá a sok jót.
Húszévnyi bölcsesség hatalmas igazság
Ami veled történt az förtelmes gazság!

Aztán mikor szóval és lével elteltünk
Hazafelé kezdjük vonszolni fenekünk:
Fájó lesz a másnap, vár komoly tudomány
Egyetem és könyvtár, kötegnyi iromány.
Ott elöl valaki nagyon magyarázza –
Azám, mi tudjuk, mi a tabula rasa.